03.Szabadon

*Örömmel közlöm,hogy sikerült megírnom a következő rész!:)Jó olvasást!*

Egy puha meleg ágyban ébredtem,selymes takaróval magamon.Amint megéreztem  a takarót és beszippantottam a friss levegőt rögtön kinyitottam a szemeim.A nagy sötétségre számítottam,de kellemes csalódásban részesültem.Ismét láttam,aminek felettébb örültem.
Egy kicsi szobában voltam.A fal piszkos fehér volt, a plafonon itt-ott beázások foltjai díszelegtek.A szemem megfájdult a hirtelen fénymennyiségtől.Egy apró kis szekrény volt benne,az ágy és egy asztal két székkel.Amint körbepásztáztam a szobát a kilincs lenyomódott.Összerezzentem és elöntött a páni félelem.A kezeim-lábaim nem voltak már megbilincselve,de úgy éreztem mozdulni sem tudok.A szívem dübörgött a bordáim közt és visszafojtott lélegzettel vártam,hogy most mi következik.Talán kiugorhatnék az ablakon.
Jutott hirtelen eszembe,de már túl késő volt,hogy felálljak és megtegyem.Az ajtó kinyílt és egy fekete hajú férfi állt velem szemben,apró kis mosollyal az arcán.Hatalmas mogyoróbarna szemeivel riadt tekintettem nézte és közelebb merészkedett,én pedig egyre hátrébb ,mígnem beleütköztem az ágy háttámlájába. 
-Ne félj!Nem bántalak-mondta nyugodt hangon.De már nem tudtam bízni.Senkiben!
Hátralépett egy aprót.A takarót megmarkoltam és feljebb húztam magamon.
-Hol vagy?-kérdeztem halk,rekedtes hangon.
-Nálam-válaszolta.-Zayn vagyok-mutatkozott be.Gondolom arra várt,hogy én is elmondjam a nevem,de nem tettem.A további magyarázatra vártam.Miért vagyok itt?Hol van az az itt?És ki ő?
-Öhm...az utcán fekve találtam rád.Jobban mondván egy sikátorban.Nem voltál magadnál,így felhoztalak a lakásomra és lefektettelek aludni az ágyamba-magyarázta el.
A hideg is kirázott,amint meghallottam ezt a szót.
-Miért?-kérdeztem.
-Hát...mert...egy sötét sikátorban feküdtél a földön és eléggé hidegnek ígérkezett az este.
-Mióta vagyok itt?
-Úgy érted mennyit aludtál?-kérdezte.
-Igen-bólintottam.
-Két napja alszol egyfolytában.Hozzak neked inni?-kérdezte kedvesen.Csak bólintottam egyet.Az ajtó nyitódott ,majd csukódott.Amint kilépett a szobából felpattantam,de a lábaim nem bírták el a súlyom,így összerogytam.Felhúztam magam az ágyba kapaszkodva és az ablakhoz sétáltam.A legutóbbi rám aggatott ruhában voltam.Egy fekete ,piszkos mackóban és egy fehér mintás pólóban. Kinyitottam az ablakot a remegő kezeimmel,majd kidugtam rajta a fejem és körbe néztem.
-A második.-állapítottam meg.Kissé túl magasan voltam a földhöz képest,de nem féltem megkockáztatni,hogy leugorjak vagy sem.A fél lábam már kint lógott,mikor Zayn visszatért egy pohár vízzel és egy dobozzal a kezében.A szemöldöke a plafonig szaladt,mikor meglátta,hogy mire készülök.Azonnal lerakta a poharat és  a dobozt az asztalra és felém lépkedett.
-Ha közelebb jössz leugrok!-mondtam magabiztosan,bár remegett kezem-lábam még csak a gondolattól is,hogy kiugrom.
-Jó,jó-válaszolta és visszahátrált.-Miért akarsz kiugrani?-kérdezte összefont karral.Túl higgadt volt.Talán azt képzelte nem merem megtenni.
-Me...mert...mert te....elraboltál engem!
-Mi?Dehogy!Mondtam,hogy egy sikátorban találtam rád.Azt hittem,hogy totál leittad magad,ezért hazahoztalak.Nem akarlak itt tartani.
-Tessék?Elmehetek?-lepődtem meg.
-Persze!-válaszolta.-Bár én inkább a lépcsőn keresztül tanácsolom,mint az ablakon át.
Visszahúztam a lába és csak dermedten álltam ott előtte.Felemelte a poharat és felém nyújtotta.Szúrós szemmel figyeltem,miközben kiittam a pohár tartalmát.
-Hoztam fejfájás csillapított is...kérsz még vizet?-nézet az üres pohárra.
-Igen-válaszoltam.
-Rendben,de ne ugorj ki,míg vissza nem jövők!-jegyezte meg,miközben visszanyújtottam neki a az üres poharat.Bólintottam és kilépett a szobából.Csak toporogtam ott mezítláb,míg vissza nem tért.Becsukta az ajtót,majd elvettem tőle a pohár vizet és a gyógyszert.Az ajtónak dőlt és pajkos mosollyal figyelt,miközben lenyeltem a gyógyszert egy korty vízzel.
-Nekem nem is szabadna ilyet bevennem...-motyogtam magamban,majd lehúztam a maradék vizet és letettem az asztalra a poharat.
Minimum húsz centivel volt magasabb nálam.Fekete kócos haja volt,nagy mogyoróbarna szemei csak úgy csillogtak.Enyhén borostás volt.Egy fekete csőnadrágot és egy fekete,mintás pólót viselte,szürke cipzáros pulcsival,ami félig fel volt rajta húzva.Végül pedig egy tornacsukával egészítette ki.
-Én...el...elmehetek?-nyögdécseltem.
-Persze-vont vállat.-Tudod hol vagy?-ráncolta össze a homlokát.
-Nem-ráztam meg a fejem.
-Tudsz járni?-kérdezte,amint észrevette,hogy eléggé nehezemre esik.
-Igen-füllentettem.-Csak elzsibbadt egy kicsit.
-Van hova menned?-folytatta a vallatásom.
-Nincs-válaszoltam lehajtott fejjel.
-Ha szeretnél....maradhatsz-ajánlotta fel.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-Rendben,de akkor hova mennél?-értetlenkedett.
-El-mondtam.
-Ahogy akarod-vont vállat,majd kitárta előttem az  ajtót.Lassan,de biztosan lépkedtem el mellette,majd átléptem a küszöbön és hátranéztem.Még mindig ott állt és az ajtót fogta.Kisebb zsivaj csapta meg a fülem.Tovább merészkedtem egy hosszú folyosón sétáltam végig,majd a nappaliba érkeztem meg.Zayn a hátam mögött állt.A nappaliban egy nagy kanapé volt,amin három ember ült és a tv-t bámulták,miközben beszélgettek és nevetgéltek.A konyhára is rálehetett látni,ahol szintén két ember társalgott.
Mindenki rám szegezte a tekintet és pedig zavartan lehajtottam a fejem.
-Helló!-köszöntek páran.Zayn kezét éreztem meg a vállamon,amitől összerezzentem.
-Menni készül a kis hölgy-válaszolta a barátainak.
-Miért?Még meg sem kínáltuk őt semmivel...Nem vagy éhes?-kérdezte az egyik férfi a kanapéról.
-Nem-motyogtam halkan,de a gyomrom leleplezett és hangosan morgott egyet a kaja hallatára.
-Gyere.Csinálok valami kaját-nézett le rám Zayn.
-Nem.Én...csak...csak el szeretnék menni-feleltem és tovább mentem az ajtóig.Zayn utánam jött.
-Mezítláb,éhesen,piszkosan akarsz elindulni és még te sem tudod hova-sorolta a tényeket.-Fürödj le előtte.Adok tiszta ruhákat és cipőt és készíttek addig valami enni valót.Utána elmehetsz,ha szeretnél.
-Rendben-válaszoltam.Zayn visszakísért a szobába és elővett egy pólót , és egy csőnadrágot,mint ami rajta is volt és egy tornacipőt.A kezembe nyomott egy törülközőt és megmutatta merre találom a fürdőszobát.
Lehajtottam a wc ülőkét és rápakoltam a ruhákat,majd bezártam az ajtót és beszálltam a zuhanyzóba.Tíz perc múlva ár kész is voltam.Lemostam magamról mindent,ami ott történt,azon a borzalmas helyen.Minden erőmmel azon voltam,hogy elfelejtsem azt a helyet,azt az embert és,azt ami ott történt.Belebújtam a kapott ruhadarabjaimba és felhúztam a cipőmet a lábamra.Megtöröltem a hajam és hagytam,hogy a vállamra omoljon. Kinyitottam az ajtót és a nappaliba sétáltam.
-Nyugodtan használhatod a hajszárítót,ami a fürdőben van-mondta Zayn.
-Rendben-válaszoltam és visszasétáltam a fürdőszobába.Bekapcsoltam a hajszárítót és csak árasztottam a meleg levegőt a hajamra.Annyira elmerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem,amint Zayn néz az ajtónak támaszkodva,míg én még mindig a hajamat szárítóm,ami már rég száraz.Zavartan kikapcsoltam,mikor észrevettem,hogy engem bámul ,majd leraktam és vele szembe fordultam.
-Nagyon köszönöm-makogtam.
-Igazán nincs mit.Kész az ebéd.
-Ebéd?-kérdeztem vissza.
-Igen.
-Milyen.....milyen nap van?
-Csütörtök-válaszolta.Hirtelen megszédültem és a lábaim cserben hagytak,de Zayn megtartott ,majd leültetett a lehajtott wc fedelére.
-Rendben vagy?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Igen.-álltam fel lesöpörve magamról a kezét.Több,mint négy  napot töltöttem ott...és kitudja mennyit az utcán eszméletlenül.
Mire újra felocsúdtam már az étkező asztalnál ültem Zayn-el szemben és a kiszedett ételben turkáltam.
-Köszönöm!-keltem fel a szélről.
-Hozzá sem nyúltál-biccentett a tányéromra.
-Nem vagyok éhes-vontam vállat.
-Oké.Menni készülsz?
-Igen-feleltem,majd körbe néztem.Már senki sem volt itt .Ideje lesz elmennem,mielőtt itt tart.
-Én...nagyon hálás vagyok mindenért-mondtam zavartan a hajamba túrva.
-Nem kell-vont vállat.
-Öhm...akkor...én elmegyek-indultam el az ajtó felé lassú léptekkel.
-Szia!-köszönt el.Lenyomtam a kilincset  és kiléptem a lakásból,majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Kint vagyok!Szabad vagyok!
Legszívesebben öröm táncot jártam volna,de aztán rájöttem,hogy sok okom nincs rá.A gondolat,hogy újra szabad vagyok...felemelő érzés volt.Talán vissza kéne mennem Lily-hez és elmondanom,hogy mi történt velem,de...talán elítélne.Ez csakis az én hibám!Ha vissza is mennék és hinni nekem Lily vagy akárki az első,amit tennének,hogy értesítik a rendőrséget.Én pedig azt nem akarom. Kihallgatások,újra ás újra át kéne élnem,ami történt,hetek vagy hónapok telnének el ,mire megtalálnák,ha megtalálnák.
Nem akarom újra hallani a hangját.Nem akarom látni.Soha többé nem akarom!
Talán jobb lenne,ha nyitott szemmel járnék.Nem túl tanácsos dolog bambulva menni egy ismeretlen utcában.Nem tudom hol vagyok és nem szívesen kerülnék újra 'bajba'.
Mire feleszméltem arra lettem figyelmes,hogy négy ember áll körbe.Ki akartam kerülni őket,de elállták az utam.Jaj ne!
-Én...én....
-Mi a baj cicus?-kérdezte az egyik.
-Hol a gazdád?-mondta a másik.Undorodva néztem rájuk,majd megpróbáltam elszaladni,de elkapott és visszarántott.
-En...engedj el!-néztem riadtan körbe.Sehol senki!
-Nem!-válaszolta.Már megint!A hideg is kirázott a gondolattól,hogy újra át kell élnem,azt mai ott történt.A térdem megremegett és cserben hagyott.A földre zuhantam és senki sem kapott el....

02.Elrabolva~2.rész

Mire ismét felébredtem eltűnt.Már nem volt rajtam csak egy takaró volt a helyén.A képek újra és újra bevillantak és a könnyek újra ellepték a szemeim.
Ki volt?Miért csinálta?
-Ne sírj-szólalt meg,mire azonnal összerezzentem.Levegőt sem mertem venni hosszú perceken keresztül.
-Le kell,hogy fürödj-mondta.Az azt jelenti,hogy le kell,hogy vegye rólam a bilincseket.Van esélyem rá,hogy megszökjek?
Az ág lesüppedt,amint ráült.Levette a kezemről és a lábamról a bilincseket,majd felültetett az ágon és egy kötéllel összekötötte a két kezem.Remek!
Nem volt erőm,hogy ellen álljak neki.Az ölébe kapott és elindult.Képtelen voltam a járásra.Egy másik szobába érkeztünk meg.A fürdőszoba volt az,de itt is ugyan az a sötétség volt.Talán tényleg megvakultam.
Mertem feltételezni ,hiszen a következő percben egy vízzel teli kádba kerültem.Ültem a kádban mozdulatlanul,kezeim hátra kötve,miközben ő neki állt megmosdatni. Tusfürdő illata csapta meg az orrom.Kellemes virág illat.Végig mosdatott,majd a hajamat is megmosta.Soha életemben nem voltam meztelenül férfi előtt.Sőt,ember előtt sem.Megalázva éreztem magam.Teljesen elgyengültek az izmaim és hagytam,hogy azt tegyen velem ,amit akar.Megtörölt egy törülközővel,majd egy hálóinget aggatott rám és visszatértünk a szobába. 
Lefektetett az ágyra és betakart.
-Aludj csak.Nem sokára jövök.-mondta,majd egy ajtó nyitódás -és csukódás hallatszott. Valóban elment?De mit számít ez...azt mondta visszajön...és erőm sincs,hogy ébren maradjak....   
Akárhogyan is próbáltam fent maradni és hamar kiötleni egy tervet nem ment.Az fáradtság legyőzött és elaludtam.

Nem tudom menni idő telhetett el.Még csak azt sem tudom milyen nap lehet vagy hány óra körül járhat.Hány napja vagyok itt?És hol van az az itt?
Arra ébredtem,hogy valaki erősen szívja a nyakamat.Nyöszörögni kezdtem,mire ő még jobban szívni kezdte.Magamhoz tértem és meghallottam a fém csörgését a kezemen,miközben megpróbáltam volna letolni magamról.Egyre erősebb szívta a nyakam,ami már fájt,de mielőtt szólás volna a számat befogta.
Ez nem ugyan az az ember volt,aki az imént megerőszakolt ,majd megmosdatott.Még annál is kegyetlenebb volt.Lehúzta a nadrágját és előkapta a férfiasságát,majd teljesen belém tolta magát.Azonnal felsikoltottam a fájdalomtól.Ki-be döfte magát.Minden egyes döfés egyre jobban és jobban fájt.s miközben a számat fogta be a könnyeket nem tudta visszatartani,amik végig csorogtak az arcomon.
-Ez...f...fáj-nyüszítettem,mint egy kutya.
-Fogd be!-ordított rám és gyorsabb tempóra váltott. Felsikoltottam,mire végre valahára valaki belépett a szobába és lerángatta rólam.
-Mit művelsz?-kiabált,majd lerántotta rólam az embert,aki oly kegyetlenül bánt velem.-Megmondtam,hogy messziről kerüld el ezt a szobát!-ordította dühösen.
-Ugyan már!Legalább volt egy kis jóban is élménye.-kacagott fel.
Azt hiszem felkapta a földről és teljes erejéből a falnak csapta.Erős csapódást hallottam.
-Ha még egyszer beteszed ide a lábad...-morogta keményen.-Esküszöm beépítelek a falba!Világos vagyok?!
Nem hallottam a választ,így csak gondolni mertem,hogy hevesen bólogatott.
-Világos?-emelte fel a hangját.
-Igen-válaszolta,majd rögvest távozott a szobából.A kedvesebbik hang itt maradt és lerogyott az ágyra. Elhúzódtam tőle amennyire csak tudtam.
-Többet nem fog bántani-simította meg az arcom.-Sajnálom!-vette le  a kezemről a bilincset és megigazította rajtam a hálóinget.Gondolkoztam rajta,hogy itt az ideje valamit tennem.Megüthetném aztán elszaladhatnék,csakhogy a lábamon még ott volt a bilincs és fogalmam sem volt hol lehetnek  a kulcsok.Ahogy arról sem volt halvány lila gőzöm sem,hogy hol vagyok és merre van a kijárat.A férfi a hátamat simogatta.
-Engedj el....kérlek....-szöktek újra könnyek a szemebe.
-Nem tehetem-válaszolta.
-Kérlek!-könyörögtem.
-Most lefürdetlek és felöltöztetlek...aztán eszünk valamit-ismertette a terveit válaszképpen.Levette a lábamról a bilincset és a karjába vett.Itt az idő?Fussak?De hova?
Önkénytelenül is,de megkapaszkodtam benne,nehogy a földre zuhanjak.Ismét a fürdőben kötöttünk ki.A zuhany alá állított és megmosdatott,majd törölközőbe csavart és megtörölt vele.
Egy melegítő nadrágot és egy pólót adott rám.Fehérnemű nem volt.
Ismét a karjaiba kapott.Elgondolkodtam ezen.Talán azért nem akarja,hogy a talpamon sétáljak- már,ha tudnék is-,mert megszokom a járatot?Minden bizonnyal ő is ezért nem esik orra vagy ütközik bele valamibe.
Visszatértünk a szobába és leültetett az ágyra.A lábamra visszatette a bilincset,de a kezeimet szabadon hagyta.
-Egy pillanat és jövők!-mondta,majd a karja után kaptam.
-Ne-suttogtam.
-Nem lesz semmi bajod.Sietek-simította meg a kezem és elsétált.Amint átlépte a küszöböt a bilincshez kaptam a kezem.Rángatni és feszegetni kezdtem,de mind hiába.Meg sem mozdult.Csak a bokámat roncsoltam ezzel.
A szememet dörzsöltem és próbáltam körül nézni.Semmi sem láttam.De már késő is volt,mert vissza is tért.Leült mellém egy tálcával a kezében.
-Nem bilincselem meg a kezed,ha viselkedsz.
-Oké-válaszoltam.Nem tudok mit tenni.Ha hallgatok rá talán előbb szabadulok.A kezemet összekulcsoltam és az ölemben pihentettem.
Egyedül...is tudok enni.
-Tudom-válaszolta és egy kanál levest dugott a számba.-Hogy hívnak?-kérdezte.
Azon töprengtem vajon megmondjam-e neki a valódi nevem vagy találjak ki valamit.Hiszen tökmindegy!
-Clara-feleltem.
-Clara-ismételte meg.
-Mi...miért van itt sötét?És a fürdőben is?-csúszott ki a számon.
-Hogy ne tudd hol vagy-felelte egyszerűen.
-El fogsz engedni?
-Igen.
-Mikor?-türelmetlenkedtem.Úgy társalogtam vele,mintha ezeréves barátok lennénk és nem éppen az elrabolom lenne.
-Majd...-válaszolta és egy utolsó levest nyújtott felém.
-Köszönöm-mondtam.Bár nem tudom miért mondtam.Mit köszöntem meg?Hogy elrabolt vagy hogy megerőszakolt?
Megsimította az arcom és felállt.
-Egy pillanat és itt vagyok.
Az ösztönöm az súgta ez egy remek pillanat a szökésre,de nem volt nálam a lábbilincs kulcsa.Ki kell jutnom!
Két perc sem telt bele,mire visszaért.Helyett foglalt mellettem.
-Sajnálom,ami az imént történt...Megmondtam neki,hogy ne merjen bejönni ide...-morogta az orra alatt.
-Úgy érzem,mintha megvakultam volna...-tereltem a témát.Nem akartam arról beszélni mai történt.-Van itt lámpa?
-Igen-válaszolta.Áhá!
-Ne haragudj.Sajnálom!
-Mit?Hogy elraboltál?Vagy hogy megerőszakoltál?-akadtam ki teljesen.Persze,mert egy bocsánat kérés mindent megváltoztat!
-Mindent-válaszolta.
-El akarok menni...Én...esküszöm,hogy ...hogy nem is foglak feljelenteni.Nem szólok a rendőrségnek.
-Nem is tudnál.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Nem láttad az arcom.Nem tudod hol vagy.Semmi bizonyítékod sincs.
-Ígérem,hogy senkinek sem beszélek erről...csak engedj el.-könyörögtem.
-Elengedlek...de...-mondani akart valamit,de inkább meggondolta magát.-Gyere!-kapcsolta ki a lábbilincset és felkapott a karjaiba.
-Elengedsz?-töröltem a könnyes arcom,miközben erősen kapaszkodtam belé,nehogy a földre huppanjak.
-Francba is!El.Nem si én akartam ezt....
-Tessék
-Ez...nem...nem rád tartozik!
Leültetett egy székre,majd így szólt;
-Ez most fájni fog,ne haragudj!Mire felébredsz már itt sem leszel.-amint befejezte a mondatot  egy injekció hatolt a bőrömbe a karomon.Felszisszentem,s mire újra a karjaiba vett mély álomba szenderültem....

01.Elrabolva

*Az első rész kissé 18+-os és a még a következő is az lesz,de természetesen nem erről fog szólni az egész történet.^^  *

Igaz,hogy kaptam egy kis összegű segítséget és még nekem is volt,amit egy malac perselyben gyűjtöttem már pár éve,mikor elhatároztam egyszer elindulok,de rá kellett jönnöm,hogy nem sokáig húzom ki azzal munka nélkül.
Elképesztően nehéz munkát és lakást találni,ami jó megfizethető.
Két hét telt el azóta,hogy magára hagytam Lily-t.Azóta voltam már itt is, ott is.Úgy értem szó szerint.Szinte minden nap más-más embernél töltöttem az éjszakát.Na nem kell itt rosszra gondolni!Csupán csak sikerült mindig találnom egy kedves embert,aki megengedte,hogy maradhassak nála egy éjszakára.Nem maradhattam sokáig egy ember nyakán ,mert nem tudtam hogyan meghálálni...
A saját lábamra kellett támaszkodnom,egyedül.
Egyik est egy éjjel-nappali-ban ültem a pultnál.Már elég későre járt és a szemem is leragadóban volt,de nem volt hol megszállnom.Egy zacskós leves pihent a pulton előttem,ami már rég kihűlt,de még mindig nem fogyasztottam el.Csak piszkáltam a kanalammal és bámultam ki magamból,mikor valaki helyett foglalt mellettem.Nem figyeltem oda.
-Hello!-köszönt.Megdörzsöltem a szemem,majd ránéztem egy pillanatra.-Álmosnak tűnsz-állapította meg.Nem tévedett.Valóban már alig bírtam tartani a fejemet.Nem válaszoltam.Nem tiszteletlenségem miatt nem reagáltam neki csupán csak alig álltam már talpon - képletesen.
-Miért nem alszol?-kérdezte.
-Itt?-kérdeztem vissza azonnal.
-Nem.-válaszolta.-A lakásodban.
-Nekem olyanom nincs-dünnyögtem magamban.
-Haza vigyelek?
-Nem,köszönöm-utasítottam vissza egy alig látható mosoly kíséretében.Mégis hogy mondhattam volna neki,hogy persze,igen,kérlek vigyél haza...?Nem lett volna milyen címet leadnom neki.
-Gyere-húzott le a bárszékről.
-Tessék?-eszméltem fel egy pillanat erejéig.
-Haza viszlek-válaszolta és beültetett az autójába.Még annyi időm sem volt,hogy megállapítsam milyen autója van.Beültetett,majd a megkerülte az autóját és beszállt a volánhoz.Beindította a motort és mire szólni akartam volna az álom már elnyomott.
Az autó bőrülése kényelmet nyújtott.Belesüppedtem és a kellemes illatosítót mélyen beszívtam.A meleg áramlására elaludtam.

Mire felébredtem egy sötét szobába voltam.
-Hát felébredtél-szólalt meg ugyanaz a hang,mint korábban.Nem emlékeztem az arcára,hiszen csak pár pillanatig láthattam,szinte már fél álomban.Simogató és kellemes hangja volt.Egy nyugtató dal a füleimnek.-Igen-válaszoltam,miközben nyújtózkodtam egyet.Ekkora vettem észre,hogy valami nem stimmel.Egy ágyon voltam és valami volt a lábamon.Egy hideg fém érintkezett a bőrömhöz.
-Már ideje volt-mondta a hang.
-Hol vagyok?-riadtam meg.-Miért van sötét?-tettem fel kérdéseimet.
-Biztonságban-felelte és hangja valóban nyugtató volt.El is hittem volna neki,ha nem éreztem volna meg ismét a hideg fémet a lábamon.
-Mi ez?-nyúltam a bokámhoz,amin egy bilincset véltem felfedezni.Kétségbeesetten próbáltam szétfeszíteni és leszedni,de sikertelennek bizonyult.A hang nem válaszolt.A szívem egyre hevesebben dobogott a bordáim között. és attól féltem bármelyik percben kiugorhat.A lélegzetem egyenletlenné vált.A tenyerem izzadt és teljes mértékben elkapott a pánik.
-Kérlek...engedj el-remegett a hangom.
-Nem tehetem-válaszolta a hang.
-Tessék?-kérdeztem szinte már suttogva.
-Semmi baj-mondta a hang és egyre közelebbinek tűnt a hangja.Az ágy széle lesüppedt.A hang foglalt helyett rajta.
-Miért vagyok itt?-szemem közben már hozzászokott a fényveszteséghez és láttam,amint kirajzolódik  a hang alakja.
-Mert nincs máshol lenned.Segítek rajtad-fogta meg a bokám.
-Mi...miért van rajtam bilincs?-azt hiszem jobban jártam volna,ha nem tudom meg erre a kérdésre a válaszom.-Ki vagy?-léptem túl rajta inkább.
-Számít ez most?
Amint a bokámat fogta abban kezdtem reménykedni,hogy leveszi rólam a bilincsnek ítélt tárgyat és elengedd,de rá kellet jönnöm,hogy nem fogja.Ő nem segít rajtam.
A keze feljebb siklott a lábamon.Már a térdemnél járt,mikor feljebb ült az ágyon,hogy közelebb kerüljön hozzám.
Megpróbáltam elhúzni a lábam,de a bilincs nem engedte.Lassan simított végig a bal külső combomon.A vér a fülemben dobogott.A légzésem egyre gyorsabb lett.A rabja vagyok?Meg fog erőszakolni?
-Mit akarsz tenni?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Csak segítek magunknak-dalolta.
Egy hirtelen mozdulattal rám ült,de nem eresztette rám teljes súlyát.Ekkor jutott eszembe,hogy a kezem szabad.Egy hirtelen mozdulattal le akartam dobni magamról vagy legalább csak megütni,de elkapta a csuklómat.Megfogta minkét kezemet és a fejem fölé emelte,majd megéreztem a hideg fémet  a csuklómon és egy kattanást hallottam.Nincs menekvés.Meg fog erőszakolni.Nem tudok mit tenni.
Elöntött a teljes kétségbeesés.Elengedte a lebilincselt kezem és végig simított a csuklómtól a hónom aljáig.A teste a testemhez simult.A szeme megszokta a fényveszteséget,így láthattam a rikító kék szemeit,de csakis a szemeit.
Nem is tudom mire számítottam,hogyan nézhet ki,de amikor levette a pólóját és elhajította,majd a testemhez nyomta a csupasz felsőtestét megéreztem a kockás és kidolgozott hasát.
Könnyek csorogtak végig az arcomon. Patakokban hullottak,de őt ez sem hatotta meg.Szét tépte a vékony pólót,ami rajtam volt,majd kigombolta és egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam a nadrágot.Mindent megtett,hogy ne kelljen levennie rólam a bilincset egy pillanatra se.Teste az enyémre nehezedett.Lélegzet visszafojtva próbáltam egy apró kis zugban elbújni a fejemben csakhogy ne legyek szemtanúja annak,ami történik.
-Ne félj!-súgta a fülembe,majd végig csókolt a nyakamig.-Élvezd!-mondta gyengéden,de mintha utasítás lett volna.Apró kis csókokkal lepte el az arcomat,miközben én ide-oda rángattam a fejem és vonaglottam alatta.
-Ha lenyugszol megígérem,hogy nem leszek kemény-dörmögte.Mintha meg sem hallottam volna folytattam tovább.Arcomat a két keze közé szorította,így kényszerítve,hogy ne mozogjak.Vonaglottam alatta.
-Ez izgató-suttogta,majd megcsókolt.Nyelvével bejutásért kocogtatott fogaimon,de nem engedtem.Talán mégis jobb lett volna,a engedem neki.A következő percben erőszakkal rontott e a számba és keményen csókolt meg.A nyelve a torkomat súrolta.Véget vetett csókunknak,mire kis híján öklendezni kezdtem.
-Bocsáss meg!-simította meg az arcom.
Egy puszit nyomott a számra,majd a nyakam felé haladt.Végig csókolta a nyakamon létező összes bőrfelszínt,majd lejjebb és lejjebb haladt.,mígnem elért a melleimhez.
-Kérlek-könyörögtem.
Kezei végig siklottak a bordámion,majd a hátamhoz tért és kikapcsolta a melltartót.A melltartó elvált a melleimtől,de nem tudta levenni,mert rajtam volt a bilincs,ezért csak feltolta az államhoz.Apró csókokkal borította be a melleimet,mire bimbóim rögtön megkeményedtek.
-Kérlek!-sírdogáltam tovább.
Bekapta a bal mellbimbómat és szívni kezdte.Lejjebb siklott  és a köldökömig kis puszikkal lepte el a testem.Nem szóltam tovább.Egy szót sem voltam képes kimondani.Megfeszültem és csak a könnyek hullottak a szememből.Zokogtam.
-Ne sírj,édesem-törölte le a könnyeimet.-Nem bántalak-nyugtatott.
-En...engedj el...kérlek....-hebegtem.
Felsóhajtott.Azt hittem sikerült és leveszi a bilincseket a kezemről,lábamról és elenged,de nem tette.
-Nem szeretném még egyszer elmondani-felelte és végig simított a testemen.A egyik lábam odébb tolta,majd lehúzta a bugyim,amit úgy szint nem tudott levenni rólam teljesen.Testét erősen hozzám dörzsölte.A testem hamar megadta magát.Levette az alsónadrágját és a hasamhoz nyomta nemi szervét.Megfogta,majd végig simította vele alhasamtól kezdve a csiklóimig.
Hirtelen belém hatolt teljesen hosszával,mire egy hatalmas kiáltás hagyta el a számat.Időt sem adott,hogy felkészüljek.Azonnal megcsapta az orromat a vér szaga,ami belőlem áradt.
Zihálva tolta ki-be és egyre gyorsabban mozgott bennem,mígnem elért a csúcsra és belém ürítette magát.
Mit tett velem?Miért tette ezt velem?
Teljes súlyával rám nehezedett,majd a hajamat simogatva elaludt rajtam.