03.Szabadon

*Örömmel közlöm,hogy sikerült megírnom a következő rész!:)Jó olvasást!*

Egy puha meleg ágyban ébredtem,selymes takaróval magamon.Amint megéreztem  a takarót és beszippantottam a friss levegőt rögtön kinyitottam a szemeim.A nagy sötétségre számítottam,de kellemes csalódásban részesültem.Ismét láttam,aminek felettébb örültem.
Egy kicsi szobában voltam.A fal piszkos fehér volt, a plafonon itt-ott beázások foltjai díszelegtek.A szemem megfájdult a hirtelen fénymennyiségtől.Egy apró kis szekrény volt benne,az ágy és egy asztal két székkel.Amint körbepásztáztam a szobát a kilincs lenyomódott.Összerezzentem és elöntött a páni félelem.A kezeim-lábaim nem voltak már megbilincselve,de úgy éreztem mozdulni sem tudok.A szívem dübörgött a bordáim közt és visszafojtott lélegzettel vártam,hogy most mi következik.Talán kiugorhatnék az ablakon.
Jutott hirtelen eszembe,de már túl késő volt,hogy felálljak és megtegyem.Az ajtó kinyílt és egy fekete hajú férfi állt velem szemben,apró kis mosollyal az arcán.Hatalmas mogyoróbarna szemeivel riadt tekintettem nézte és közelebb merészkedett,én pedig egyre hátrébb ,mígnem beleütköztem az ágy háttámlájába. 
-Ne félj!Nem bántalak-mondta nyugodt hangon.De már nem tudtam bízni.Senkiben!
Hátralépett egy aprót.A takarót megmarkoltam és feljebb húztam magamon.
-Hol vagy?-kérdeztem halk,rekedtes hangon.
-Nálam-válaszolta.-Zayn vagyok-mutatkozott be.Gondolom arra várt,hogy én is elmondjam a nevem,de nem tettem.A további magyarázatra vártam.Miért vagyok itt?Hol van az az itt?És ki ő?
-Öhm...az utcán fekve találtam rád.Jobban mondván egy sikátorban.Nem voltál magadnál,így felhoztalak a lakásomra és lefektettelek aludni az ágyamba-magyarázta el.
A hideg is kirázott,amint meghallottam ezt a szót.
-Miért?-kérdeztem.
-Hát...mert...egy sötét sikátorban feküdtél a földön és eléggé hidegnek ígérkezett az este.
-Mióta vagyok itt?
-Úgy érted mennyit aludtál?-kérdezte.
-Igen-bólintottam.
-Két napja alszol egyfolytában.Hozzak neked inni?-kérdezte kedvesen.Csak bólintottam egyet.Az ajtó nyitódott ,majd csukódott.Amint kilépett a szobából felpattantam,de a lábaim nem bírták el a súlyom,így összerogytam.Felhúztam magam az ágyba kapaszkodva és az ablakhoz sétáltam.A legutóbbi rám aggatott ruhában voltam.Egy fekete ,piszkos mackóban és egy fehér mintás pólóban. Kinyitottam az ablakot a remegő kezeimmel,majd kidugtam rajta a fejem és körbe néztem.
-A második.-állapítottam meg.Kissé túl magasan voltam a földhöz képest,de nem féltem megkockáztatni,hogy leugorjak vagy sem.A fél lábam már kint lógott,mikor Zayn visszatért egy pohár vízzel és egy dobozzal a kezében.A szemöldöke a plafonig szaladt,mikor meglátta,hogy mire készülök.Azonnal lerakta a poharat és  a dobozt az asztalra és felém lépkedett.
-Ha közelebb jössz leugrok!-mondtam magabiztosan,bár remegett kezem-lábam még csak a gondolattól is,hogy kiugrom.
-Jó,jó-válaszolta és visszahátrált.-Miért akarsz kiugrani?-kérdezte összefont karral.Túl higgadt volt.Talán azt képzelte nem merem megtenni.
-Me...mert...mert te....elraboltál engem!
-Mi?Dehogy!Mondtam,hogy egy sikátorban találtam rád.Azt hittem,hogy totál leittad magad,ezért hazahoztalak.Nem akarlak itt tartani.
-Tessék?Elmehetek?-lepődtem meg.
-Persze!-válaszolta.-Bár én inkább a lépcsőn keresztül tanácsolom,mint az ablakon át.
Visszahúztam a lába és csak dermedten álltam ott előtte.Felemelte a poharat és felém nyújtotta.Szúrós szemmel figyeltem,miközben kiittam a pohár tartalmát.
-Hoztam fejfájás csillapított is...kérsz még vizet?-nézet az üres pohárra.
-Igen-válaszoltam.
-Rendben,de ne ugorj ki,míg vissza nem jövők!-jegyezte meg,miközben visszanyújtottam neki a az üres poharat.Bólintottam és kilépett a szobából.Csak toporogtam ott mezítláb,míg vissza nem tért.Becsukta az ajtót,majd elvettem tőle a pohár vizet és a gyógyszert.Az ajtónak dőlt és pajkos mosollyal figyelt,miközben lenyeltem a gyógyszert egy korty vízzel.
-Nekem nem is szabadna ilyet bevennem...-motyogtam magamban,majd lehúztam a maradék vizet és letettem az asztalra a poharat.
Minimum húsz centivel volt magasabb nálam.Fekete kócos haja volt,nagy mogyoróbarna szemei csak úgy csillogtak.Enyhén borostás volt.Egy fekete csőnadrágot és egy fekete,mintás pólót viselte,szürke cipzáros pulcsival,ami félig fel volt rajta húzva.Végül pedig egy tornacsukával egészítette ki.
-Én...el...elmehetek?-nyögdécseltem.
-Persze-vont vállat.-Tudod hol vagy?-ráncolta össze a homlokát.
-Nem-ráztam meg a fejem.
-Tudsz járni?-kérdezte,amint észrevette,hogy eléggé nehezemre esik.
-Igen-füllentettem.-Csak elzsibbadt egy kicsit.
-Van hova menned?-folytatta a vallatásom.
-Nincs-válaszoltam lehajtott fejjel.
-Ha szeretnél....maradhatsz-ajánlotta fel.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-Rendben,de akkor hova mennél?-értetlenkedett.
-El-mondtam.
-Ahogy akarod-vont vállat,majd kitárta előttem az  ajtót.Lassan,de biztosan lépkedtem el mellette,majd átléptem a küszöbön és hátranéztem.Még mindig ott állt és az ajtót fogta.Kisebb zsivaj csapta meg a fülem.Tovább merészkedtem egy hosszú folyosón sétáltam végig,majd a nappaliba érkeztem meg.Zayn a hátam mögött állt.A nappaliban egy nagy kanapé volt,amin három ember ült és a tv-t bámulták,miközben beszélgettek és nevetgéltek.A konyhára is rálehetett látni,ahol szintén két ember társalgott.
Mindenki rám szegezte a tekintet és pedig zavartan lehajtottam a fejem.
-Helló!-köszöntek páran.Zayn kezét éreztem meg a vállamon,amitől összerezzentem.
-Menni készül a kis hölgy-válaszolta a barátainak.
-Miért?Még meg sem kínáltuk őt semmivel...Nem vagy éhes?-kérdezte az egyik férfi a kanapéról.
-Nem-motyogtam halkan,de a gyomrom leleplezett és hangosan morgott egyet a kaja hallatára.
-Gyere.Csinálok valami kaját-nézett le rám Zayn.
-Nem.Én...csak...csak el szeretnék menni-feleltem és tovább mentem az ajtóig.Zayn utánam jött.
-Mezítláb,éhesen,piszkosan akarsz elindulni és még te sem tudod hova-sorolta a tényeket.-Fürödj le előtte.Adok tiszta ruhákat és cipőt és készíttek addig valami enni valót.Utána elmehetsz,ha szeretnél.
-Rendben-válaszoltam.Zayn visszakísért a szobába és elővett egy pólót , és egy csőnadrágot,mint ami rajta is volt és egy tornacipőt.A kezembe nyomott egy törülközőt és megmutatta merre találom a fürdőszobát.
Lehajtottam a wc ülőkét és rápakoltam a ruhákat,majd bezártam az ajtót és beszálltam a zuhanyzóba.Tíz perc múlva ár kész is voltam.Lemostam magamról mindent,ami ott történt,azon a borzalmas helyen.Minden erőmmel azon voltam,hogy elfelejtsem azt a helyet,azt az embert és,azt ami ott történt.Belebújtam a kapott ruhadarabjaimba és felhúztam a cipőmet a lábamra.Megtöröltem a hajam és hagytam,hogy a vállamra omoljon. Kinyitottam az ajtót és a nappaliba sétáltam.
-Nyugodtan használhatod a hajszárítót,ami a fürdőben van-mondta Zayn.
-Rendben-válaszoltam és visszasétáltam a fürdőszobába.Bekapcsoltam a hajszárítót és csak árasztottam a meleg levegőt a hajamra.Annyira elmerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem,amint Zayn néz az ajtónak támaszkodva,míg én még mindig a hajamat szárítóm,ami már rég száraz.Zavartan kikapcsoltam,mikor észrevettem,hogy engem bámul ,majd leraktam és vele szembe fordultam.
-Nagyon köszönöm-makogtam.
-Igazán nincs mit.Kész az ebéd.
-Ebéd?-kérdeztem vissza.
-Igen.
-Milyen.....milyen nap van?
-Csütörtök-válaszolta.Hirtelen megszédültem és a lábaim cserben hagytak,de Zayn megtartott ,majd leültetett a lehajtott wc fedelére.
-Rendben vagy?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Igen.-álltam fel lesöpörve magamról a kezét.Több,mint négy  napot töltöttem ott...és kitudja mennyit az utcán eszméletlenül.
Mire újra felocsúdtam már az étkező asztalnál ültem Zayn-el szemben és a kiszedett ételben turkáltam.
-Köszönöm!-keltem fel a szélről.
-Hozzá sem nyúltál-biccentett a tányéromra.
-Nem vagyok éhes-vontam vállat.
-Oké.Menni készülsz?
-Igen-feleltem,majd körbe néztem.Már senki sem volt itt .Ideje lesz elmennem,mielőtt itt tart.
-Én...nagyon hálás vagyok mindenért-mondtam zavartan a hajamba túrva.
-Nem kell-vont vállat.
-Öhm...akkor...én elmegyek-indultam el az ajtó felé lassú léptekkel.
-Szia!-köszönt el.Lenyomtam a kilincset  és kiléptem a lakásból,majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Kint vagyok!Szabad vagyok!
Legszívesebben öröm táncot jártam volna,de aztán rájöttem,hogy sok okom nincs rá.A gondolat,hogy újra szabad vagyok...felemelő érzés volt.Talán vissza kéne mennem Lily-hez és elmondanom,hogy mi történt velem,de...talán elítélne.Ez csakis az én hibám!Ha vissza is mennék és hinni nekem Lily vagy akárki az első,amit tennének,hogy értesítik a rendőrséget.Én pedig azt nem akarom. Kihallgatások,újra ás újra át kéne élnem,ami történt,hetek vagy hónapok telnének el ,mire megtalálnák,ha megtalálnák.
Nem akarom újra hallani a hangját.Nem akarom látni.Soha többé nem akarom!
Talán jobb lenne,ha nyitott szemmel járnék.Nem túl tanácsos dolog bambulva menni egy ismeretlen utcában.Nem tudom hol vagyok és nem szívesen kerülnék újra 'bajba'.
Mire feleszméltem arra lettem figyelmes,hogy négy ember áll körbe.Ki akartam kerülni őket,de elállták az utam.Jaj ne!
-Én...én....
-Mi a baj cicus?-kérdezte az egyik.
-Hol a gazdád?-mondta a másik.Undorodva néztem rájuk,majd megpróbáltam elszaladni,de elkapott és visszarántott.
-En...engedj el!-néztem riadtan körbe.Sehol senki!
-Nem!-válaszolta.Már megint!A hideg is kirázott a gondolattól,hogy újra át kell élnem,azt mai ott történt.A térdem megremegett és cserben hagyott.A földre zuhantam és senki sem kapott el....