01.Elrabolva

*Az első rész kissé 18+-os és a még a következő is az lesz,de természetesen nem erről fog szólni az egész történet.^^  *

Igaz,hogy kaptam egy kis összegű segítséget és még nekem is volt,amit egy malac perselyben gyűjtöttem már pár éve,mikor elhatároztam egyszer elindulok,de rá kellett jönnöm,hogy nem sokáig húzom ki azzal munka nélkül.
Elképesztően nehéz munkát és lakást találni,ami jó megfizethető.
Két hét telt el azóta,hogy magára hagytam Lily-t.Azóta voltam már itt is, ott is.Úgy értem szó szerint.Szinte minden nap más-más embernél töltöttem az éjszakát.Na nem kell itt rosszra gondolni!Csupán csak sikerült mindig találnom egy kedves embert,aki megengedte,hogy maradhassak nála egy éjszakára.Nem maradhattam sokáig egy ember nyakán ,mert nem tudtam hogyan meghálálni...
A saját lábamra kellett támaszkodnom,egyedül.
Egyik est egy éjjel-nappali-ban ültem a pultnál.Már elég későre járt és a szemem is leragadóban volt,de nem volt hol megszállnom.Egy zacskós leves pihent a pulton előttem,ami már rég kihűlt,de még mindig nem fogyasztottam el.Csak piszkáltam a kanalammal és bámultam ki magamból,mikor valaki helyett foglalt mellettem.Nem figyeltem oda.
-Hello!-köszönt.Megdörzsöltem a szemem,majd ránéztem egy pillanatra.-Álmosnak tűnsz-állapította meg.Nem tévedett.Valóban már alig bírtam tartani a fejemet.Nem válaszoltam.Nem tiszteletlenségem miatt nem reagáltam neki csupán csak alig álltam már talpon - képletesen.
-Miért nem alszol?-kérdezte.
-Itt?-kérdeztem vissza azonnal.
-Nem.-válaszolta.-A lakásodban.
-Nekem olyanom nincs-dünnyögtem magamban.
-Haza vigyelek?
-Nem,köszönöm-utasítottam vissza egy alig látható mosoly kíséretében.Mégis hogy mondhattam volna neki,hogy persze,igen,kérlek vigyél haza...?Nem lett volna milyen címet leadnom neki.
-Gyere-húzott le a bárszékről.
-Tessék?-eszméltem fel egy pillanat erejéig.
-Haza viszlek-válaszolta és beültetett az autójába.Még annyi időm sem volt,hogy megállapítsam milyen autója van.Beültetett,majd a megkerülte az autóját és beszállt a volánhoz.Beindította a motort és mire szólni akartam volna az álom már elnyomott.
Az autó bőrülése kényelmet nyújtott.Belesüppedtem és a kellemes illatosítót mélyen beszívtam.A meleg áramlására elaludtam.

Mire felébredtem egy sötét szobába voltam.
-Hát felébredtél-szólalt meg ugyanaz a hang,mint korábban.Nem emlékeztem az arcára,hiszen csak pár pillanatig láthattam,szinte már fél álomban.Simogató és kellemes hangja volt.Egy nyugtató dal a füleimnek.-Igen-válaszoltam,miközben nyújtózkodtam egyet.Ekkora vettem észre,hogy valami nem stimmel.Egy ágyon voltam és valami volt a lábamon.Egy hideg fém érintkezett a bőrömhöz.
-Már ideje volt-mondta a hang.
-Hol vagyok?-riadtam meg.-Miért van sötét?-tettem fel kérdéseimet.
-Biztonságban-felelte és hangja valóban nyugtató volt.El is hittem volna neki,ha nem éreztem volna meg ismét a hideg fémet a lábamon.
-Mi ez?-nyúltam a bokámhoz,amin egy bilincset véltem felfedezni.Kétségbeesetten próbáltam szétfeszíteni és leszedni,de sikertelennek bizonyult.A hang nem válaszolt.A szívem egyre hevesebben dobogott a bordáim között. és attól féltem bármelyik percben kiugorhat.A lélegzetem egyenletlenné vált.A tenyerem izzadt és teljes mértékben elkapott a pánik.
-Kérlek...engedj el-remegett a hangom.
-Nem tehetem-válaszolta a hang.
-Tessék?-kérdeztem szinte már suttogva.
-Semmi baj-mondta a hang és egyre közelebbinek tűnt a hangja.Az ágy széle lesüppedt.A hang foglalt helyett rajta.
-Miért vagyok itt?-szemem közben már hozzászokott a fényveszteséghez és láttam,amint kirajzolódik  a hang alakja.
-Mert nincs máshol lenned.Segítek rajtad-fogta meg a bokám.
-Mi...miért van rajtam bilincs?-azt hiszem jobban jártam volna,ha nem tudom meg erre a kérdésre a válaszom.-Ki vagy?-léptem túl rajta inkább.
-Számít ez most?
Amint a bokámat fogta abban kezdtem reménykedni,hogy leveszi rólam a bilincsnek ítélt tárgyat és elengedd,de rá kellet jönnöm,hogy nem fogja.Ő nem segít rajtam.
A keze feljebb siklott a lábamon.Már a térdemnél járt,mikor feljebb ült az ágyon,hogy közelebb kerüljön hozzám.
Megpróbáltam elhúzni a lábam,de a bilincs nem engedte.Lassan simított végig a bal külső combomon.A vér a fülemben dobogott.A légzésem egyre gyorsabb lett.A rabja vagyok?Meg fog erőszakolni?
-Mit akarsz tenni?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Csak segítek magunknak-dalolta.
Egy hirtelen mozdulattal rám ült,de nem eresztette rám teljes súlyát.Ekkor jutott eszembe,hogy a kezem szabad.Egy hirtelen mozdulattal le akartam dobni magamról vagy legalább csak megütni,de elkapta a csuklómat.Megfogta minkét kezemet és a fejem fölé emelte,majd megéreztem a hideg fémet  a csuklómon és egy kattanást hallottam.Nincs menekvés.Meg fog erőszakolni.Nem tudok mit tenni.
Elöntött a teljes kétségbeesés.Elengedte a lebilincselt kezem és végig simított a csuklómtól a hónom aljáig.A teste a testemhez simult.A szeme megszokta a fényveszteséget,így láthattam a rikító kék szemeit,de csakis a szemeit.
Nem is tudom mire számítottam,hogyan nézhet ki,de amikor levette a pólóját és elhajította,majd a testemhez nyomta a csupasz felsőtestét megéreztem a kockás és kidolgozott hasát.
Könnyek csorogtak végig az arcomon. Patakokban hullottak,de őt ez sem hatotta meg.Szét tépte a vékony pólót,ami rajtam volt,majd kigombolta és egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam a nadrágot.Mindent megtett,hogy ne kelljen levennie rólam a bilincset egy pillanatra se.Teste az enyémre nehezedett.Lélegzet visszafojtva próbáltam egy apró kis zugban elbújni a fejemben csakhogy ne legyek szemtanúja annak,ami történik.
-Ne félj!-súgta a fülembe,majd végig csókolt a nyakamig.-Élvezd!-mondta gyengéden,de mintha utasítás lett volna.Apró kis csókokkal lepte el az arcomat,miközben én ide-oda rángattam a fejem és vonaglottam alatta.
-Ha lenyugszol megígérem,hogy nem leszek kemény-dörmögte.Mintha meg sem hallottam volna folytattam tovább.Arcomat a két keze közé szorította,így kényszerítve,hogy ne mozogjak.Vonaglottam alatta.
-Ez izgató-suttogta,majd megcsókolt.Nyelvével bejutásért kocogtatott fogaimon,de nem engedtem.Talán mégis jobb lett volna,a engedem neki.A következő percben erőszakkal rontott e a számba és keményen csókolt meg.A nyelve a torkomat súrolta.Véget vetett csókunknak,mire kis híján öklendezni kezdtem.
-Bocsáss meg!-simította meg az arcom.
Egy puszit nyomott a számra,majd a nyakam felé haladt.Végig csókolta a nyakamon létező összes bőrfelszínt,majd lejjebb és lejjebb haladt.,mígnem elért a melleimhez.
-Kérlek-könyörögtem.
Kezei végig siklottak a bordámion,majd a hátamhoz tért és kikapcsolta a melltartót.A melltartó elvált a melleimtől,de nem tudta levenni,mert rajtam volt a bilincs,ezért csak feltolta az államhoz.Apró csókokkal borította be a melleimet,mire bimbóim rögtön megkeményedtek.
-Kérlek!-sírdogáltam tovább.
Bekapta a bal mellbimbómat és szívni kezdte.Lejjebb siklott  és a köldökömig kis puszikkal lepte el a testem.Nem szóltam tovább.Egy szót sem voltam képes kimondani.Megfeszültem és csak a könnyek hullottak a szememből.Zokogtam.
-Ne sírj,édesem-törölte le a könnyeimet.-Nem bántalak-nyugtatott.
-En...engedj el...kérlek....-hebegtem.
Felsóhajtott.Azt hittem sikerült és leveszi a bilincseket a kezemről,lábamról és elenged,de nem tette.
-Nem szeretném még egyszer elmondani-felelte és végig simított a testemen.A egyik lábam odébb tolta,majd lehúzta a bugyim,amit úgy szint nem tudott levenni rólam teljesen.Testét erősen hozzám dörzsölte.A testem hamar megadta magát.Levette az alsónadrágját és a hasamhoz nyomta nemi szervét.Megfogta,majd végig simította vele alhasamtól kezdve a csiklóimig.
Hirtelen belém hatolt teljesen hosszával,mire egy hatalmas kiáltás hagyta el a számat.Időt sem adott,hogy felkészüljek.Azonnal megcsapta az orromat a vér szaga,ami belőlem áradt.
Zihálva tolta ki-be és egyre gyorsabban mozgott bennem,mígnem elért a csúcsra és belém ürítette magát.
Mit tett velem?Miért tette ezt velem?
Teljes súlyával rám nehezedett,majd a hajamat simogatva elaludt rajtam.